Van egy új tanítványom, nevezzük Julinak. Juli fiatal, talpraesett nő, akinek sürgősen jogosítványra volt szüksége, a munkája miatt. Gyorsan elvégezte a tanfolyamunk elméleti részét, és hogy minél hamarabb letehesse a forgalmi vizsgát is, az automata váltós, hibrid Toyota Priusunkon kezdett vezetni.
Az első órán az újpesti autóklubos tanpályán vezetgettünk, gyakoroltuk az elindulást-megállást. Nem kellett sokáig gyakorolnunk, Juli ugyanis bő negyed óra alatt finoman tudta elindulásra vagy megállásra bírni a Priust.
Ezt a műveletet a hagyományos, manuális váltós autókkal bizony jó sokáig kell gyakorolni, hogy ne fulladjon le, vagy ne rángasson a kocsi. Van, aki még a tanfolyam közepén is küszködik ezzel. Az emelkedős indulásról megállásról nem is beszélve.
Az automatával azért könnyebb mindez, mert csak két pedált kell nyomogatni, pont mint a gyerekkorombeli pedálos Moszkvicsban, amire annyira vágytam akkoriban. Még az emelkedőn, lejtőn sem okoz gondot a megállás-elindulás, hiszen nem kell kézifékezni sem. Juli is pillanatok alatt belejött a szlalomozásba, emelkedőn-lejtőn elindulásba, megállásba.
Gyerekként izgalmas lehet a két pedálos vezetés, de felnőttként az ember nem hogy hamar megtanulja, de szinte már az első óra után rá is ún a gyakorlásra, annyira egyszerű az automata autón a vezetés.
Ezt én is láttam Julin, úgyhogy miután jól megdicsértem, milyen ügyesen halad, mondtam neki, hogy hamarosan már a forgalomban fogunk gyakorolni.
Nem mondom, hogy osztatlan siker aratott a bejelentésem, de én bízom benne, és amúgy is mindig kell egy kis kihívás, nem?
Következő cikkemben folytatom Juli vezetési tanfolyamának történetét. Drukkoljatok neki, és kövessétek a történeté, itt, a blogon!
Bulya Sándor
iskolavezető, oktató
